Az angkori ZEMP-ről
A Világörökség listára felvett műemlékek hatékony védelme világszerte
kényes probléma. Ezek az építmények a ma élő emberiség
társadalmi-gazdasági környezetének szerves részét jelentik. Ezért a
védelem és a róluk való gondoskodás számos összetett kérdést vet fel,
melyek a régészethez, építészethez, vízrajzhoz, üzleti tevékenységekhez,
turizmushoz területfejlesztéshez és a joghoz kapcsolódnak.
Ez a felismerés késztetett egy 25 nemzetközi szakértőből álló csoportot
arra, hogy kidolgozza a Zónakialakítási és Környezet Kezelési Tervet
(ZEMP) az UNESCO számára és alkalmazza ezt az angkori régészeti
lelőhelyekre Kambodzsában. A tanulmány, mely számos szakterület kutatási
eredményeit tartalmazta, egy jól alkalmazható módszertana volt az
adatgyűjtésnek, adatelemzésnek és az adott régészeti lelőhelyekre
vonatkozó megoldásokra tett javaslatot. A téma új megközelítése új
eszközök bevonását követelte meg. Az adatok roppant nagy mennyiségének
kezelése és elemzése a hagyományos módon már nem volt tovább lehetséges.
Itt volt az a pont, ahol a számítógép segítségét igénybe kellett venni,
az informatika dinamikusan fejlődő új ágával, a térinformatikával együtt.
Az Angkor_számára_készített_ZEMP
arra összpontosított, hogy
meghatározza a régészeti lelőhelyekre nehezedő nyomás elviselhető
szintjét, mely a turizmusból, a mindennapi társadalmi tevékenységekből és
a környezeti hatásokból származik. Javasolt továbbá egy jogi keretet és
közigazgatást, hogy a területet jó állapotban kezeljék és védjék a
jövőben. Ezt támogatandó, egy átfogó térinformatikai rendszer készült,
mely a legkorszerűbb módszereken alapult, hogy segítse a minden
szakterületre kiterjedő adatgyűjtési munkát, a változásvezetést, elemzést
és jelentéskészítést.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a régészeti kutatás két fő
problémája napjainkban a szabványos módszertan hiánya és a meglévő
régészeti adatbázisok közötti összeegyeztethetetlenség. Szerencsére, a
ZEMP pozitív választ tud adni mindkét kérdésre. Ezért azokon a
területeken, ahol a hatóságoknak a problémák ugyanolyan összetettségével
kell szembenézniük, mint a kambodzsai társaiknak, legalábbis a ZEMP
irányelvek bevezetésére vonatkozó alapos megfontolás felettébb javasolt.
A sors iróniája, hogy a világhírű régészeti helyszínekre leselkedő két
legnagyobb veszélyforrás az agresszív turizmus áradata és a helyi
lakosság, mely saját megélhetését a műemlékek létezéséből szerzi. Eléggé
sajnálatos módon, az efféle magatartás nem ellenkezik a mindennapi emberi
viselkedéssel, azonban semmiféleképpen nem fogadható el normálisként.
Az ökológiai és gazdasági folyamatok irányultságában megengedett
spontán jelleg biztosan negatív visszahatást eredményezne a régészeti
örökségre nézve. Itt nincs semmi keresnivalója a szabadpiaci
elméleteknek, azonban egy meggondolatlan beavatkozás a helyzetet könnyen
még rosszabbá teheti. Ennél fogva a szabályozás szükségessége több mint
nyilvánvaló. Alapos környezeti hatás tanulmányok eredményeként, a
körültekintő jogalkotás eszközeivel jogi keretet és hatósági
intézményeket kell felállítani, hogy biztosítani lehessen a műemlékekre
nehezedő nyomás elviselhető szintjét, mely a természetes és mesterséges
környezet hatásaiból származik.
Ennek az új és komplex megközelítésnek az alapelve az, hogy a régészeti
maradványok nem vehetők ki a környezetükből, de a rájuk ható hátrányos
hatások csökkenthetők, vagy az okok megszüntethetők.
Először is, a meglévő környezet sokoldalú feldolgozásával fel kell
mérni a kiinduló állapotot, hogy lehatároljuk a területet, összegyűjtsük
az összes adatot, melynek jelentőssége van a további feldolgozáskor és
rendszerezzük valamennyi információt, melyek használhatók a későbbi
munkához. A második lépés az adatok alapos elemzése tekintettel a
lehetséges kapcsolatokra. Ez a tevékenység segít felismerni a meglévő
környezeti tényezők közötti összefüggéseket, rávilágít a fő veszélyekre
és meghatározza a megteendő intézkedések sürgősségének sorrendjét. A
következő lépés a kulturális örökség védelméről szóló javaslatok
rendszereinek biztosítását, az ökológiai feltételek szükséges
átalakítását, a pénzügyi szempontokat, a turizmus és az üzleti
tevékenységek elfogadható szintjét, stb. célozza meg. A jogi és
szervezeti háttér megvalósítására szolgáló indítványok ennek a fázisnak
nagyon fontos részét alkotják, hogy elérjük a végső célt, egy környezet
kezelési terv kidolgozását. Végezetül a tények és javaslatok egy
jelentésben kerülnek összefoglalásra, amely elméleti és gyakorlati
kézikönyvé válhat a helyi hatóságok számára az irányelvek gyakorlati
bevezetéséhez.
Az adatgyűjtés hatékonyságának fokozásához és a számos szakterület
által szolgáltatott adatok elemzésére szolgáló, szabványosított felület
kialakítása érdekében a térinformatika alkalmazása felettébb javasolt.
A ZEMP. -nek nevezett módszertant először az angkori világörökség
helyszínén alkalmazták Kambodzsában. A tapasztalatok szerint a kiemelkedő
régészeti értékekkel rendelkező nagy kiterjedésű területek kezelhetők
nagyon hatékonyan ezzel a módszerrel.
Bárki megkérdezheti, hogy miért beszélünk erről a témáról ilyen sokat.
Végül is, a fő cél ugyanez, vagyis megvédeni a régészeti örökséget
valahogyan, nevezzék ezt ZEMP-nek, vagy bármi másnak. Igen, azonban ez
csak részben igaz.
A régészeti lelet kezelés hagyományos szemlélete az esetek többségében
megelégszik egy nemzeti régészeti törvény általános előírásaival. Még a
régészeti lelőhely leltárakban is nagyon rövid szakaszt szánnak a
környezeti hatásokra.
Az egész szakmai szemlélet csak a régészet tudományos értékeire
összpontosít és a lelőhelyek védelmének kérdését elintézettnek tekintik a
konzerválási tevékenységgel. Nem túl sokat törődik a változó, romboló
környezeti hatásokkal.
A ZEMP egészen más. Alapgondolatát abból a tényből meríti, hogy a
műemlék környezetével szoros társadalmi-ökológiai kapcsolatban él. Minél
kevésbé ártalmas hatások képesek elérni a védett helyszínt, annál
hatékonyabb a védelem maga. Ezért a terület a maga teljes komplexitásában
kielemzésre kerül és a védett lelőhely körüli zónakialakítás alapján a
megengedett és tiltott tevékenységeket meghatározzák. Továbbá jogi
keretet és helyi hatósági ellenőrzést szánnak annak biztosítására, hogy
lehetőség nyíljon a napi megfigyelésre, változásvezetésre és
beavatkozásra, ha szükséges.
A ZEMP-nek leltár funkciója is van. A nyilvántartott műemlékeknek ez a
leltára mindenféle leletmentési műveletet elősegítene. Ez egy olyan
nyilvántartás, amely nyitott a bővítésre. Bármilyen új adat, amely
leletmentő ásatásokból vagy műemlékek restaurálásából származik,
integrálható az adatbázisba. Továbbá a környezeti adatbázis lehetővé
tenné, /amely fontos szempont az eredeti táj jelleg rekonstruálását és
így helyezné a régészetileg visszaállított műemlékeket a korábbi
környezetébe. A probléma kezelés és megoldás ilyen komplex megközelítése
teszi a ZEMP-et annyira izgalmassá.
|